Madárinfluenza

Előszó

A magyar állatorvosi kar összefogásával hoztuk létre ezt a lakosság számára készített tájékoztató oldalt.
A madárinfluenza állatbetegség, amelynek megelőzése és esetleges felszámolása elsősorban állategészségügyi feladat.
Az utóbbi napokban nagyon sok téves, pontatlan, egymásnak ellentmondó, időnként a lakosság körében félelmet keltő információ jelent meg az írott és elektronikus médiumokban.
A bizonytalanság, az indokolatlan félelmek eloszlatásához, a tárgyszerű információk megszerzéséhez kívánunk hozzájárulni az oldalon megjelentetett, reményeink szerint közérthető információk közzétételével.

Dr. Mészáros János állatorvos akadémikus

Baromfi és madárállományokban súlyos tüneteket és igen magas elhullási arányt csak a magas pathogeitású vírusok okoznak. Kivételesen masszív fertőződés esetén (fertőzött baromfi istállókban való tartózkodás, szállításnál, piaci árusításnál, vágásnál való közreműködés során a fertőzött levegő beszívása után) ez az altípusú vírus megbetegítheti az embereket is. Az 1997. óta előforduló emberi esetek, mint ismert, rendkívül ritkán következnek be. Ettől a vírustól egy beteg baromfi állományt (nem baromfikat!) gondozó holland állatorvoson kívül Európában senki nem halt meg. Talán a hírt akarja a magyar média hangsúlyozni, hogy ezt a vírust "az emberre is veszélyesnek (sőt olykor kivételesen veszélyesnek)" minősíti. Ismereteim szerint ezzel nemzetközi prioritást "élvez" (és növeli a magyar lakosság veszélyérzetét). Nemzetközileg (korrekt módon) az előbb említett két jelzőt használják a vírus megbetegítő-képessége jellemzésére.

Mint mondottam, Ázsiában a H5N1 törzsek megbetegítő-képessége nőtt, s meghaladja az Amerikai földrészén izolált vírusokét. Ennek súlyos következményeként a vírus terjesztésében eddig is résztvevő főleg vad vízimadarak (vadkacsák, vadlibák, hattyúk) járványközvetítő szerepe is megváltozott. Ezek fajok a madárvilág "legöregebb" tagjai, s évmilliók alatt az influenza vírusok szervezetükhöz annyira adaptálódtak, azok már nem betegítik meg őket. A vízi élet és vándorlásaik folytán a fertőzöttségnek ugyan gyakran ki voltak téve, de ellenálló szervezetükben a vírus csak a bélcsatorna sejtjeiben tudott szaporodni, s a fertőzöttségük ellenére tünetmentesek maradtak. Bélsarukkal ürített töméntelen vírustól azonban az általuk látogatott víz valóságos "víruslevessé" válik. Ettől fertőződhettek a vízre járó kacsák, ludak, és más madárfajok egyedei. Az alacsony megbetegítő-képességű vírusok fogékony állományokban terjedve ugyanis magas fertőző-képességűvé válnak, s most már tömegesen betegítik meg az ilyen vírussal fertőzött állományokat.

Amióta azonban az említett okok folytán a H5N1 (és ritkábban más) törzsek megbetegítő-képessége nőtt, s a vízimadarak ilyen magasan pathogén vírusokkal fertőződnek, korábbi "faji-védettségüket" a magas megbetegítő-képességű vírusok áttörik. Részben most már ilyen vírusokat hurcolnak vándorlásuk során és részben maguk is belepusztulhatnak a fertőzésbe. Ezért vagyunk főleg Európában tanúi a hattyúk (vadkacsák, vadludak, kormoránok) elhullásának. Ezek állítólag Dél-Európában és Közel-Keleten fertőződtek az ottani madárinfluenzás állományoktól, s Északnak vonulásuk során terjesztik a vírust Közép-Európa országaiban. Szerencsére a hattyúk szűk közösségben élnek, környezetükben nem tűrnek meg idegen madarakat, s ez előnyös lehet, de persze a vizeket fertőzik. Ezért tiltja védekezési szabályzatunk a házi vízi szárnyasok ilyen vizekre való kiengedését. A hivatalos jelentések szerint Európában 2006-ban csak Oroszországban, Romániában, Ukrajnában (és Törökországban) fordul elő baromfiinfluenza a baromfiállományokban. Ez azt jelenti, hogy az EU által előírt védekezési módszert betartják s az egyelőre működik. Elősegíti ezt, hogy a védekezési költségekhez az EU jelentősen hozzájárul.

Fodor László egyetemi tanár
Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar
Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék

A madárinfluenza a különféle madárfajok lázas, általános, hasmenéssel, idegrendszeri vagy felső légúti megbetegedésével járó fertőző betegsége.

A madárinfluenza az influenzavírusok családjába tartozó, a környezet hatásaira érzékeny vírus. Az influenzavírusok között nagy változatosság figyelhető meg, a vírusokat belső fehérjéjük alapján A, B vagy C csoportba soroljuk, de az állatokban csak az A típus található meg, míg a B és a C típus csak az emberben fordul elő.

A vírus a felületi fehérjéi alapján elméletileg több mint 140 altípusba sorolható. Gyakorlatilag valamennyi altípus megtalálható madarakban, míg a különböző emlősállatfajokban és az emberben csak néhány, az adott fajra jellemző típus fordul elő. Az egyes altípusokon belül is jelentős szerkezeti különbségek vannak, ezek magyarázzák, hogy az egyes típusok más-más gazdafajhoz alkalmazkodtak. Az influenzavírusok nagyon változékonyak, a folyamatos mutációk miatt a vírus felszínén jelenlévő antigének folyamatosan változnak, és ez a folyamat az évek alatt jelentős szerkezeti különbségeket eredményezhet. A gyorsan kialakuló, mélyreható változások az influenzavírusok közötti géncserével magyarázhatók, e géncserék eredményeképp új vírus jön létre.

A madárinfluenzát okozó vírus megbetegítő képessége szerint is csoportosítható, így beszélünk magas virulenciájú és alacsony virulenciájú madárinfluenza törzsekről. A magas virulenciájú törzsek tömeges, nagy veszteséggel járó megbetegedéseket, míg az alacsony megbetegítő képességű vírusok általában tünetmentes fertőzést, vagy enyhébb felső légúti megbetegedést okoznak.

A madárinfluenzát okozó törzsek széles körben előfordulnak, nem tartoznak az újdonságok közé. Az utóbbi évtizedben 12 baromfiinfluenza-járvány zajlott le a világban, és a 70-es évek elején hazánkban is megállapítást nyert a betegség, azóta viszont nem fordult elő a klinikai tünetekben megmutatkozó formája, bár a gyengébb virulenciájú törzseket hazai vadon élő madárfajok is hordozzák.

A madárinfluenza a 2003 végétől Délkelet-Ázsiában folyó járvány miatt került az érdeklődés előterébe. A megbetegedéseket Vietnámban, Thaiföldön, Kambodzsában, majd Laoszban, Indonéziában, Malajziában, Kínában, Kazahsztánban, Mongóliában, Japánban, Észak-Koreában, Oroszország szibériai és déli területein állapították meg, legutóbb pedig kimutatták a vírus jelenlétét Törökország nyugati felén, Romániában a Duna-deltában, és nem zárható ki, hogy megjelenik további országokban.

A madarak között súlyos influenzát okozó vírustörzsek mai ismereteink szerint a különféle madárfajokban sokszor tünetmentesen jelen lévő alacsony virulenciájú törzsekből néhány mutációt követően alakulnak ki, a megjelent magas virulenciájú törzsek viszont fertőzött madarakkal és a belőlük készült nyers termékekkel (hús, tojás, toll) továbbvihetők. A vírus távolabbi területekre való elhurcolásában szerepük van a vándormadaraknak, amelyek bélsarukkal szintén ürítik a vírust. Hazánk nem esik a nagy madárvonulások útjába, de a Földközi-tenger keleti és a nyugati medencéjén áthaladó nagy madárvonulási útvonal figyelmet érdemel, mert az oroszországi esetekből a vándormadarak elhurcol(hat)ják e területekre.

Magyarországon a jelenlegi járványtani helyzetben arra törekszünk, hogy a járvánnyal terhelt országokkal szemben életbe léptetett importkorlátozásokkal megakadályozzuk a vírus bekerülését és a hazai baromfitartó gazdaságokban az állattartás zártságával megelőzzük az állományok, különösen a nagy létszámú állományok vadon élő madaraktól való fertőződését. A védekezés fontos része, hogy az állategészségügyi szolgálat a jelentősebb madárelhullások okának kiderítésével, a házi- és a vadon élő madarak vizsgálatával ellenőrzi, hogy a madárinfluenza-vírus nem jelent-e meg az országban. Az állategészségügyi szolgálat a betegség leküzdésére kidolgozott intézkedési terv alapján rendszeres járványleküzdési gyakorlatok keretében készült fel a betegség minél gyorsabb és hatékonyabb felszámolására.

A betegség esetleges megjelenésekor a fertőzött állományok zárlatával és az állatok leölésével kell a betegséget felszámolni. Az európai viszonyok között remélhetően a járvány nem válik széleskörűvé, és nem lesz szükség arra, hogy az állatok vakcinázása révén korlátozzuk a megbetegedés kártételét, a vakcinázás ellenére ugyanis a vírus az állatokban jelen marad.

A madárinfluenza kapcsán rendszeresen felmerül az emberi megbetegedés kérdése. Elöljáróban le kell szögezni azt a tényt, hogy a madárinfluenza a madarak megbetegedése, míg az emberi influenzákat, mind a nagy világjárványokat (spanyolnátha 1918, ázsiai influenza 1957, hongkongi influenza 1968), mind pedig a szezonális influenzákat humán influenzavírus-törzsek okozták és okozzák. A madárinfluenza-vírustörzsek azonban nagy mennyiségben, elsősorban baromfibélsárból, az állatokkal szoros kapcsolatban élve, hiányos higiéniai körülmények között tartósan belélegezve emberben is megtelepedhetnek, megbetegedést idézhetnek elő, és különösen elégtelen orvosi ellátás mellett halálesethez is vezethetnek. Az emberi esetek száma azonban arányait tekintve egyértelműen mutatja, hogy nincs szó a madárról emberre történő tömeges terjedésről, mindössze szórványos eseteket látunk. Így miközben több mint 140 millió madáreset fordult elő a legutóbbi járványban, körülbelül 130 emberi megbetegedés történt, akik közül több mint 60 meghalt. A 2003-as hollandiai járványt mintegy 100 emberi megbetegedés és 1 haláleset kísérte. A madaraktól fertőzött emberek esetében emberről emberre terjedést egy esetben sem sikerült igazolni, ami arra mutat, hogy a madárról az emberbe került vírusnak az ember csak alkalmi gazdája.

Az emberi megbetegedések megelőzhetők, ha az emberek távol tartják magukat a madárinfluenzában beteg baromfitól, így kerülni kell a járvány által sújtott területeken a baromfitelepek, élőállat-piacok, állatkertek, madárkereskedések látogatását, illetve az ilyen helyen dolgozók esetében a szükséges védőintézkedéseket (védőruházat, orr/arcmaszk viselése, rendszeres kézmosás, fertőtlenítés, hatékony légelszívás, stb.) be kell tartani.

A szokásos módon hőkezelt (főtt, sült) baromfihús és a tojás fogyasztása még a járvány által sújtott területeken is aggálytalan, kerülni kell azonban ott a nyers baromfitermék fogyasztását.

Az emberi influenza-vírustörzsek által okozott influenzák vakcinázás révén megelőzhetők, a humán influenza ellen hazánkban a leggyakoribb típusokat tartalmazó oltóanyaggal 1,2-1,3 millió embert oltanak évente. A közelmúltban kísérleti célból hazánkban is előállítottak Délkelet-Ázsiából származó H5N1-es törzs felhasználásával vakcinát, ennek során a vakcinagyártó kipróbálta az előállítási eljárását e törzs esetében is. Ezzel a vakcinával a lakosság oltása - az időnként elhangzó állításokkal szemben - teljesen felesleges lenne, hisz a madárinfluenzát okozó vírustörzs csak különleges feltételek fennállása esetén tud emberben megtelepedni, a madarakról a fertőzés nem terjed tömegesen emberre, nincs emberről emberre történő terjedés és a betegség nincs is jelen hazánkban.

Nem zárható ki azonban, hogy a jövőben kialakul olyan influenza-vírustörzs, amely a mai szezonálisan előforduló influenzatörzsekhez hasonlóan képes lesz emberről emberre terjedve járványokat kialakítani, ez azonban nem madárinfluenza-vírustörzs, hanem egy új, ma még nem létező humán influenza-vírustörzs lesz. Semmilyen adat nem támasztja alá azt a véleményt, hogy egy ilyen új törzs a jelenleg madárinfluenzát okozó H5N1 törzsből alakulna ki. A ma ismert három nagy humán influenzajárvány egyike sem madárinfluenzát okozó törzsből alakult ki, azaz a több tucatnyi ismert madárinfluenza-járvány egyikét sem követte humán járvány.

Hazánkban a madárinfluenza nem fordul elő, a baromfihús, a tojás aggály nélkül fogyasztható. Az állategészségügyi szolgálat minden erőfeszítést megtesz, hogy a madárinfluenza-járvány kialakulását megelőzzük, és esetleges megjelenése esetén minél gyorsabban felszámoljuk.

Megjelent: Zuglói Lapok XV. Évfolyam 18. szám 2005. november 1.

Nem árt tudni:

A galambok nem érzékenyek a madárinfluenza vírusára

(kivételt képez a balkáni gerle).

Adatok a balkáni gerléről